🔬✨ Öveges-hét 2026 – A tudomány, a kíváncsiság és a felfedezés jegyében

🔬✨ Hétfőn ünnepélyes keretek között került sor az Öveges-hét megnyitójára. A megnyitó során megismerkedhettünk Öveges professzor életútjával, megtekinthettük egyik érdekes kísérletét, valamint egy különleges levelet is hallhattunk arról, vajon mit üzenne a professzor a mai kor gyermekei számára.

🧪👧🧒 A nap folyamán a pákai óvodások is ellátogattak hozzánk, ahol érdekes és látványos kísérleteket tekinthettek meg, így ők is bepillantást nyerhettek a tudomány izgalmas világába.

Vajon mit mondana nekünk ma Öveges professzor, ha itt lehetne közöttünk? Mit üzenne a mai kor gyermekeinek, fiataljainak? Milyen gondolatokat osztana meg velünk a tudományról, a kíváncsiságról és a világ felfedezéséről? Képzeletben most egy levél érkezett tőle hozzánk.

Kedves Gyermekeim!

Ha most ott állhatnék előttetek, abban az iskolában, amely az én nevemet viseli, és amelynek falai között ma is a tudás, a kíváncsiság és a felfedezés szeretete él, mindenekelőtt egy dolgot szeretnék mondani nektek: soha ne féljetek nagyot álmodni!

Talán még nem is gondoltok bele igazán, milyen különleges hely az, ahol nap mint nap tanultok. Innen, ebből a kis zalai faluból, Pákáról indultam én is. Innen vezetett az utam a tudomány világába, az ország tantermeibe, az emberek otthonába. Egykor én is gyermek voltam, aki kérdéseket tett fel, figyelte a körülötte lévő világot, és minden apró jelenség mögött igyekezett megtalálni a magyarázatot.

Szeretném, ha megértenétek: nem az számít, honnan indultok, hanem az, hogy merre tartotok. Ne higgyétek, hogy egy kis falu határai az álmaitok határait is kijelölik! A tehetség nem városokban születik, a kíváncsiság nem ismer földrajzi határokat, és a nagy dolgok gyakran egészen egyszerű helyekről indulnak el.

Legyetek büszkék arra, hogy pákaiak vagytok! Őrizzétek szívetekben a szülőföldeteket, mert a gyökereitek erőt adnak majd akkor is, amikor messzire sodor benneteket az élet.

És van még valami, amit szeretnék rátok hagyni: soha ne veszítsétek el a kíváncsiságotokat!

Kérdezzetek!….. Kérdezzetek akkor is, ha mások már tudni vélik a választ! Ne elégedjetek meg azzal, hogy valami egyszerűen csak úgy van. Keressétek az okokat, kutassátok a titkokat, figyeljétek a természetet! Hiszen a világ tele van csodákkal, csak meg kell tanulni észrevenni őket.

Én mindig azt vallottam, hogy a tudomány nem lehet néhány kiváltságos ember titka. A tudás mindenkié. Nem azért tanulunk, hogy többnek látszódjunk másoknál, hanem azért, hogy többet értsünk meg a világból, és ezáltal jobbá tehessük azt.

Ne féljetek attól, ha valamit elsőre nem értetek! A tévedés nem szégyen, a kérdés nem butaság, a sikertelenség pedig nem a végállomás. Minden felfedezés mögött ott vannak a próbálkozások, a kudarcok és az újrakezdések. Higgyetek magatokban, és ne adjátok fel csak azért, mert valami nehéznek bizonyul!

De arra is kérlek benneteket, hogy ne csak a tudásotokat gyarapítsátok, hanem a szíveteket is gazdagítsátok! Legyetek figyelmesek egymással, becsüljétek tanáraitokat, tiszteljétek szüleiteket, és soha ne felejtsétek el, hogy az ember értékét nem a bizonyítványa, a címei vagy a hírneve adja, hanem az, ahogyan másokkal bánik.

Ha majd felnőttként visszagondoltok az iskolás éveitekre, ne csak a megtanult képletek, évszámok és szabályok jussanak eszetekbe! Emlékezzetek azokra a pillanatokra is, amikor valamit először értettetek meg, amikor egy kísérlet sikerült, amikor egy tanárotok hitt bennetek, vagy amikor egy nehéz feladat után büszkén mondhattátok: sikerült!

Lehet, hogy nem lesztek mindannyian tudósok, tanárok vagy feltalálók. Nem is kell annak lennetek. De bármit választotok majd hivatásotokul, tegyétek azt szívvel, lelkesedéssel és becsülettel! Legyetek olyan emberek, akik hozzátesznek valamit a világhoz, akik nemcsak elvesznek belőle, hanem adnak is másoknak.

És ha egyszer majd ti álltok a következő nemzedék előtt, adjátok tovább mindazt, amit értékesnek találtatok! Mert az igazi örökség nem az, amit magunk után hagyunk, hanem az, ami másokban tovább él.

Kedves Diákok!

Ha néha felnéztek az iskola falán az én nevemre, ne csupán egy régen élt professzort lássatok benne! Gondoljatok arra, hogy én is innen indultam. Én is egy voltam közületek, egy gyermek, aki kíváncsi volt a világra, és aki hitt abban, hogy a tudás kapukat nyit meg előttünk.

Büszke vagyok arra, hogy Páka a szülőfalum, és arra is, ha az én nevem ma arra emlékeztet benneteket, hogy innen is el lehet indulni a világ meghódítására.

Azt kívánom nektek, hogy soha ne múljon el belőletek a gyermekkor legszebb ajándéka: a rácsodálkozás képessége!

Mert a világ nem attól válik csodálatossá, hogy minden titkát ismerjük, hanem attól, hogy egész életünkben kíváncsiak maradunk rá.

Vigyétek tovább a tudás fényét! Legyetek bátrak az álmaitokban, kitartóak a munkátokban és jók az emberekhez!

És ne feledjétek: a jövő nem valahol messze vár rátok. A jövő bennetek kezdődik.

Scroll to Top